Kevesen tudják, hogy az óriási, összesen 11 egymásba fonódó épületből álló lakó- és irodaház-komplexum helyén az 1700-as években még temető állt: itt hantolták el a Rákóczi-szabadságharc után kitört pestisjárvány áldozatait, és egészen 1780-ig működött katonai temetőként.
1936-os lebontásáig az Orczy-ház hatalmas, kétszintes barokk épülete terült el a helyszínen, amely sokáig Pest legnagyobb bérházaként, és az Óbudáról Pestre betelepült zsidóság szellemi-kereskedelmi bölcsőjeként működött.
Helyén épültek meg a keleties és holland építészeti jegyeket is mutató monumentális Madách-házak, amelyeket Major Máté, Kossuth-díjas építész az ‘50-es években “a főváros arculatán éktelenkedő májfoltnak” nevezett – ez a kijelentés is jól mutatja, hogy Wälder klinkertégla kolosszusa anno mennyire megosztotta a közvéleményt.
Ma már kedvezőbb a sugárútból sétánnyá szelídült, nyúlfarknyi útszakasz felett diadalívszerűen átívelő épületcsoport megítélése: vörösen izzó homlokzata kellemes kontrasztot nyújt a néhány évvel ezelőtt megújult Madách-tér betonszürke dominanciájával szemben (a tér közepén helyet kapó talajszökőkúttal és az U alakú árkádsorral együtt az összhatás már-már egészen olaszos), neobarokk kovácsoltvas erkélykorlátai és art deco pártázata révén nívós párja a szomszédos, piramistetős Anker-háznak, egyben pedig a belváros egyik legmenőbb műemléképülete.
Forrás: Építészfórum
